A koralltartásban a világítás kritikus tényező a túlélésben. A korallok a testükben lévő szimbiotikus zooxantellákra támaszkodnak a fotoszintézis végrehajtásához és az energia beszerzéséhez. Ezért a világítás intenzitása közvetlenül befolyásolja egészségüket, növekedésüket és színüket. A világításra való alkalmasság megítéléséhez a korallállapot, a mérési adatok és a berendezés paramétereinek átfogó értékelése szükséges.
A túlzott fény a legszembetűnőbben a korallok „fénykerülő” reakcióin keresztül nyilvánul meg:
- A puha korallok (pl. agykorallok, korallkorallok) összehúzódnak és zárva maradnak;
- Az LPS-korallok rövidített, nem-kinyújtott csápjaik;
- Az SPS-korallok apikális kifehéredését mutatják. Az SPS korallok apikális kifehéredést mutathatnak. Jellemzőbb jel a szín általános elhalványulása és kifehéredése, különösen a korábban élénk koralloknál, amelyet a zooxanthellae intenzív fényterhelés miatti túlzott kimerülése okoz. Ha a korallok az árnyékolt oldal felé nőnek, vagy bazális kifehéredést mutatnak, ezek a túlzott fény egyértelmű jelei.
Ha a fény nem elegendő, a korallok „fény{0}}kereső” állapotot mutatnak. Túlzottan kinyújtják testüket vagy csápjaikat, hogy több fényt gyűjtsenek be, mint például a petárda és a napraforgó korallok, amelyek gyakran nyílnak meg a nap folyamán. A korallok színe-rendellenesen sötétedhet, barnássá vagy sötétzölddé válhat. Ez a zooxanthellák túlszaporodásából adódik, hogy több fényenergiát rögzítsen. Hosszan tartó gyenge fényviszonyok mellett a korallok növekedése lelassul, a csontvázak elvékonyodnak, a formák megnyúlnak, és a szövetek fokozatosan átlátszóvá válhatnak.
A tudományos értékeléshez speciális eszközökre van szükség. A PAR (Photosynthetically Active Radiation) mérő használata az iparági szabvány. Általános ajánlások: - Lágy korallok és LPS-zónák: PAR-értékek 150-250 - Alacsony- és -közepes világos SPS: 250-350 Magas-könnyű SPS elérheti a 350-450-et. Speciális eszközök nélkül figyelje meg a korallok elhelyezését a világításhoz viszonyítva: A magas fényű korallokat (pl. szarvaskorall) a középső-felső szakaszba, míg a gyengén megvilágított korallokat (pl. szőnyegbőr korallok) a középső-alsó szakaszba kell helyezni.
Fokozatosan állítsa be a világítást. Túlzott fényintenzitás esetén csökkentse a lámpatest teljesítményét, növelje a felfüggesztés magasságát vagy rövidítse le a világítás időtartamát (különösen a nem-kék fény spektrumánál). Elégtelen fény esetén növelje a teljesítményt, csökkentse a magasságot, és biztosítson napi 8-10 órás megvilágítást. Korlátozza az egyes beállításokat legfeljebb 10%-ra, és hagyjon 1-2 hetet a korallok alkalmazkodására. Ezzel egyidejűleg vegye figyelembe a spektrális egyensúlyt: a kék-lila fény fokozza a fotoszintézist és a színezést, míg a fehér fény befolyásolja a vizuális vonzerőt és a növekedési egyensúlyt.
A rendszeres megfigyelés alapvető. A korallok állapotában bekövetkezett változások nagyobb referenciaértéket hordoznak, mint bármely adat. A műszeres mérések, vizuális értékelések és korallreakciók integrálásával az időben elvégzett és pontos beállítások ideális megvilágítási környezetet teremthetnek a korallok egészséges növekedéséhez.
