Az EM-mikroorganizmusok és az akvárium-vízminőség közötti kapcsolat - Blog

Az EM mikroorganizmusok és az akváriumi víz minősége közötti kapcsolat

A mindennapi életből származó friss szerves anyagok gyorsan megromlanak, és kellemetlen szagokat bocsátanak ki a szabad levegőn való érintkezés után. Állapotukat nagyrészt a természetben található hasznos és káros mikroorganizmusok szabályozzák.

Milyen szerepet töltenek be ezek a mikrobák az ültetett akváriumokban, és milyen hatással lehetnek? Ez a cikk részletes bevezetőt ad.

Mi az EM?

Az EM jelentéseHatékony mikroorganizmusok. A hasznos, funkcionális mikrobák közösségeire utal. A mikroorganizmusok apró, szabad szemmel nem látható életformák, beleértve az eukarióta algákat, protozoonokat, gombákat, valamint prokarióta baktériumokat és cianobaktériumokat.

A természetben széles körben előforduló baktériumok felhasználhatók élelmiszer-feldolgozásra, komposztkészítésre és víztisztításra. Az EM-tenyészeteket a vadon élő biztonságos, hasznos baktériumtörzsek kiszűrésével és mesterséges szaporításával állítják elő.

A vízi élőlényekben használt gyakori mikrobiális csoportok közé tartoznak az élesztőbaktériumok, a tejsavbaktériumok, a fotoszintetikus baktériumok, a nitrogénmegkötő baktériumok, az aktinomicéták, a fonalas baktériumok, a bacillus subtilis és az aspergillus. Elsődleges céljuk a haltartásban a szerves hulladék lebontása és a mérgező szennyeződések semlegesítése.

A szerves hulladék két különböző folyamaton keresztül bomlik le:aerob oxidáció (oxigénben gazdag környezet)aerob mikrobák végzik, ésanaerob fermentáció (oxigénmentes környezetben)anaerob mikrobák kezelik. A bomlás során kellemetlen szagok keletkeznek, amikor a káros anaerob baktériumok ammóniát, hidrogén-szulfidot és más büdös melléktermékeket termelnek.

Az EM szerepei az akváriumokban

A jól ismert „nitrifikáló baktériumok” kifejezés egyetlen szűk mikrobiális funkciót ír le: a nitrifikációt, az ammónia nitritté, majd nitráttá történő oxidációját. Ez figyelmen kívül hagy sok más értékes mikrobacsoportot.

Az EM mikrobák szaporodnak, miközben antioxidáns anyagokat termelnek. Lebontják a szerves hulladékot anélkül, hogy kellemetlen szagokat bocsátanának ki, a szennyező anyagokat ártalmatlan természetes tápanyagokká bontják. Hatásuk ellentétes a rothadó mikrobákéval.

A legtöbb mérgező akváriumi szennyezőanyag, mint például az ammónia, nitrit és hidrogén-szulfid, amelyek a maradék élelmiszerekből, bomló növényi levelekből és állati hulladékokból keletkeznek, nem távolíthatók el egyszerű biológiai anyagcserével. A jótékony EM mikrobák lebontják ezeket a méreganyagokat, és alacsony toxicitású nitráttá alakítják őket. Emiatt az EM-termékeket gyakran természetes akváriumtisztítóként írják le.

A vízminőség romlása általában a túletetés, az el nem fogyasztott rothadó takarmány és a felhalmozódott halhulladék következménye. Ezek a planktonok és a kórokozó baktériumok robbanásszerű szaporodását váltják ki. Az anaerob bakteriális tevékenység ezután megemeli az ammónia, a nitrit és a hidrogén-szulfid koncentrációját, ami veszélyezteti a halak és a garnélarák egészségét. A kémiai kezelések nem javasoltak, ha a víz minősége romlik, mivel a gyógyszerek károsítják az akvárium érzékeny mikrobiális ökoszisztémáját.

Az akváriumbontó mikrobák két fő kategóriába sorolhatók: -Aerob mikrobák: Oxigént igényel. Ebbe a csoportba tartoznak a nitrifikáló baktériumok, amelyek a mérgező ammóniát és a nitritet ártalmatlan nitráttá oxidálják. -Anaerob mikrobák: Funkció oxigén nélkül. Ebbe a kategóriába tartoznak a denitrifikáló baktériumok, amelyek a nitrátot nitrogéngázzá alakítják, amely a légkörbe kerül.

Az aerob és anaerob mikrobák együtt léteznek a szűrőközegben, és együttműködnek a hosszú távú ökológiai egyensúly fenntartása érdekében.

Az akváriumban használt mikroszervezetek fő funkciói

Élesztő baktériumok

A szerves anyagok oldódásának felgyorsítása.

A glükózt piruváttá alakítja az elsődleges anyagcsere során. A piruvát táplálékforrásként szolgál az aerob ecetsavbaktériumok és az anaerob vajsavbaktériumok számára.

Hormonokat, vitaminokat, nukleinsavakat és más bioaktív anyagokat termelnek a másodlagos anyagcserében, tápanyagokkal ellátva a vízinövények növekedését.

Tejsav baktériumok

Növelje a fotoszintetikus baktériumok hatékonyságát és bontsa le a félig rothadó szerves hulladékot.

Elnyomja a káros fuzárium kórokozókat.

Távolítsa el a bűzös gázokat az akváriumvízből.

Elősegíti a szerves hulladék fermentációs lebontását.

Fotoszintetikus baktériumok

Jótékony anaerob mikroorganizmusok csoportja, amelyek képesek a mérgező anyagok lebontására megvilágítás vagy alacsony oxigéntartalmú körülmények között. A legszélesebb körben használt akváriumi törzsek a vörös kéntartalmú fotoszintetikus baktériumok, a vörös, nem kéntartalmú fotoszintetikus baktériumok és a zöld kén fotoszintetikus baktériumok. A koncentrált folyékony fotoszintetikus baktérium oldatok általában erős pangó víz szagúak. 100 liter akváriumvízhez nagyjából egy csepp (1-23 cc) adagolása javasolt. A kereskedelmi forgalomba kerülő palackozott termékeket általában nem szaporodási állapotig tenyésztik, majd a kiskereskedelmi értékesítés céljából hígítják.

Főbb funkciók:

Fokozza a vízinövények fotoszintézisét és fokozza a C- és E-vitamin belső szintézisét.

Stabilizálja a pH-értékeket és az oldott oxigénszinteket az ökológiai tápláléklánc-kölcsönhatások révén.

Lebontja a halürülékből, az elhullott állatokból, a maradék takarmányból és a rothadó növényi levelekből származó mérgező hulladékot, csökkentve az ammónia, a nitrit, a kénsav és a szerves sav koncentrációját. A fotoszintetikus baktériumok nitritet és nitrátot fogyasztanak, így nitrogéngázt bocsátanak ki a légkörbe.

Lebontja a hidrogén-szulfidot és megakadályozza a vízinövények gyökérrothadását.

Megakadályozza a kórokozó baktériumok szaporodását a szubsztrát homokban (megosztott funkciója az aktinomicétákkal).

Javítja a víz tisztaságát, serkenti a halak étvágyát, fokozza a halak aktivitását és színvilágát, valamint élénkíti a vízinövények pigmentációját.

Nitrogénmegkötő baktériumok (Azotobacter)

Rögzítse a légköri nitrogént a növények számára elérhető formákban, és akadályozza meg a nitrogénveszteséget.

Felszívja a nitrogént a levegőből, és zsírsavakkal szintetizálja. Légzésük során szén-dioxid szabadul fel, ideális táplálkozást és alacsony oxigéntartalmú életkörülményeket teremtve a fotoszintetikus baktériumok számára. A fotoszintetikus baktériumok ezt a szén-dioxidot a napenergia megkötésére és cukrok előállítására használják, anaerob légzéssel oxigént termelve a nitrogénmegkötő baktériumok aktivitásának támogatására.

Actinomycetes

A káros hulladékot a fotoszintetikus baktériumok által felhasználható tápanyagokká bontja le. Ezenkívül antibakteriális vegyületeket választanak ki, amelyek elnyomják a rothadó baktériumokat, erősítik a növényi sejtfalakat és csökkentik a levelek lehullásának kockázatát.

fonalas baktériumok

Gátolja a patogén-baktériumok növekedését és felgyorsítja a szerves anyagok oldódását.

Bacillus fajok

Enzimeket (például proteázt) választanak ki, amelyek lebontják a nukleinsavakat és más foszfolipidekhez kapcsolódó vegyületeket. Lebontják a szerves hulladékot, az ammóniát és a nitritet.

Bizonyos anaerob bacillustörzsek, amelyek oxigénhiányos régi tartályban élnek, B12-vitamint termelnek, amely táplálja a vízi növényeket és a hasznos mikrobákat.